Tudod milyen érzés, amikor életkedvedvesztettem hazasétálsz az iskolából? Amikor félúto hazafelé megpillantasz egy középkorú párt kézenfogva, de te egyedül mész tovább? Amikor nem tudod oldalra fordítani a fejed, és a másiknak szólni, mert egyedül mész az utcán? Amikor hátad mögül süt a nap, a te árnyékodat látod és egy másik emberét is, de voltaképp egyedül mész az utcán? Amikor fognád a kezét, hogy ne legyél annyira magad, pedig egyedül mész az utcán? Amikor megállsz egy autó előtt, az ablakában megigazítanád a hajad, de látod, amint valakivel boldogan nézitek egymást, majd egyszercsak puszit kapsz tőle, de még mindig egyedül mész az utcán? Amikor olyan idegtépő hiányt érzel, hogy sírni tudnál? Sírhatnál is, mert ugyebár magad vagy csak az utcán.
És csak akkor jössz rá igazán, mennyire egyedül is vagy.
Paff ..
Bejegyezte: Szatmári Andrea
Pár napig nem voltam. Pár napig nem is leszek.
Most itt vagyok :) Gondoltam köszönök egyet :)
Maaaajd lesz bejegyzés.
Helloka (K)
Most itt vagyok :) Gondoltam köszönök egyet :)
Maaaajd lesz bejegyzés.
Helloka (K)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)