November is a month. For me? It's kinda pain.. The month of sad mood all day every day. The first / and probably the last month / in this year, in which I was in love. I don't think I could be in love again recently. Well.. what could I do.. I'd rather say I don't care. But the truth is that I just cannot stop thinking. Great. Nevermind.
See ya next time. GoodNight. Andi.
*Még mitakartam.. Ezt már magyarul. Egy hónap múlva karácsony. Fantasztikus : \ *
Mintha.
" Mintha elérkeztem volna a hullámvölgy végére így egy hónap és egy hét után."-jelentettem ki ma reggeli közben még Heniéknél. Reggel úgy tűnt. Nem gondolkodtam olyan sokat Rajta most az elmúlt egy hétben. Egyre többen mondják, hogy hiányzok nekik.. Jólesik, megmondom őszintén. Csakhogy megint egyre többször jut Ő az eszembe..
És hogy mitől.. azt is pontosan tudom.. Áá gyerekeek láttam az Újholdat :$ Ha láttatok már jó filmet :O.. Szóval muszáj látni :$ Nem az, hogy Újhold-lázban égek.. de gecijó volt! :D
De kénytelen vagyok beismerni, hogy kibaszottul nem vagyok még a hullámvölgy végén :). Egy kicsit személyesebb hangvételt felvéve: gecire unom ezt az egészet. Azt a sok kettébaszott éjszakát, amit miatta nem aludtam.. a sok szívdobbanást.. a sok tudja a fasz mit.. Fujj.. nagyon unom már az egészet.. Ahj mindent :@.. :(.. Nem hiszem el : \.. " Sírni tudnék..mióta megláttam őt..Már jó ideje szívem van tele vele.. " ♪
Egyszerűen nemmegy.. nem tudok sírni. Még nem telt be teljesen a pohár.. Ha már végképp összezuhantam itt belül.. majd akkor pityergek egy kicsikét :).
"Én úgy ismerlek, hogy nem szoktál sírni.. ahhoz nagyon sok mindennek kell történnie.." ~ de jó is ismersz ♥.. :(..
:(..
Szeretek ám játék lenni.. Félszemű, csúnyácska rongybaba, de unalmat űzni kitűnő..
És hogy mitől.. azt is pontosan tudom.. Áá gyerekeek láttam az Újholdat :$ Ha láttatok már jó filmet :O.. Szóval muszáj látni :$ Nem az, hogy Újhold-lázban égek.. de gecijó volt! :D
De kénytelen vagyok beismerni, hogy kibaszottul nem vagyok még a hullámvölgy végén :). Egy kicsit személyesebb hangvételt felvéve: gecire unom ezt az egészet. Azt a sok kettébaszott éjszakát, amit miatta nem aludtam.. a sok szívdobbanást.. a sok tudja a fasz mit.. Fujj.. nagyon unom már az egészet.. Ahj mindent :@.. :(.. Nem hiszem el : \.. " Sírni tudnék..mióta megláttam őt..Már jó ideje szívem van tele vele.. " ♪
Egyszerűen nemmegy.. nem tudok sírni. Még nem telt be teljesen a pohár.. Ha már végképp összezuhantam itt belül.. majd akkor pityergek egy kicsikét :).
"Én úgy ismerlek, hogy nem szoktál sírni.. ahhoz nagyon sok mindennek kell történnie.." ~ de jó is ismersz ♥.. :(..
:(..
Szeretek ám játék lenni.. Félszemű, csúnyácska rongybaba, de unalmat űzni kitűnő..
K.O.
~ voltam ma egész nap. Most is az vagyok.. Mindenki szar passzban, hangulatban van. Mindenkinek elege van, szomorú, kapálódzik, szeret-fölöslegesen vagy talán mégse-, haragszik, dühös, un mindent, és mindenkit, elege van mindenből, sír, és lehangolt. Jó kis november ez ;).. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen rossz lesz..
Holnap megyek Újholdat nézni. Hát nemtudom.. most legszívesebben sírnék : \. Hogy a holnap mit hoz.. egy fizika témazárót.. egy kémia kiselőadást, és egy irodalom felelést. Azon kívül.. szerintem megint K.O. leszek. Énektanárnak is feltűnt, hogy kicsit szomorkás a hangulatom máma.. Kicsit belémszállt a boldogtalanság.. de már vagy egy hónapja ;). Kicsit úgyérzem magam, mint a durcás kisgyerek, kiben egy világ omlott össze. Lehet, hogy alaptalanul. Nemtudom. Mindenesetre most legeslegszívesebben ordítanám, ahogy kifér a torkomon, hogy én másképpen gondolom.. De legalábbis szét tudnék baszni egy tányért valakinek a fején.. Vagy valamit nagyon szétverni :). Levezetni a feszültséget. Ezt az egy kibaszott hónapot kiadni magamból.. Mert jó lenne nem úgy nekilátni adventnek, hogy kivagyok : \.
Nagyon fájok itt belül basszameg :S.
Ebből milyen témazáró lesz.. nemtudom..
Jó8. Andi.
Holnap megyek Újholdat nézni. Hát nemtudom.. most legszívesebben sírnék : \. Hogy a holnap mit hoz.. egy fizika témazárót.. egy kémia kiselőadást, és egy irodalom felelést. Azon kívül.. szerintem megint K.O. leszek. Énektanárnak is feltűnt, hogy kicsit szomorkás a hangulatom máma.. Kicsit belémszállt a boldogtalanság.. de már vagy egy hónapja ;). Kicsit úgyérzem magam, mint a durcás kisgyerek, kiben egy világ omlott össze. Lehet, hogy alaptalanul. Nemtudom. Mindenesetre most legeslegszívesebben ordítanám, ahogy kifér a torkomon, hogy én másképpen gondolom.. De legalábbis szét tudnék baszni egy tányért valakinek a fején.. Vagy valamit nagyon szétverni :). Levezetni a feszültséget. Ezt az egy kibaszott hónapot kiadni magamból.. Mert jó lenne nem úgy nekilátni adventnek, hogy kivagyok : \.
Nagyon fájok itt belül basszameg :S.
Ebből milyen témazáró lesz.. nemtudom..
Jó8. Andi.
Nem esik jól.
Egyszerűen nem : \. Az, hogy eddig beszéltünk.. most meg már.. Keresem, de sose válaszol :(. Nem nekem kéne.. de ahj mit csináljak?:S. Vagy mit csinálok? Hülyét magamból. Egy (nem, nem fogok csúnyán beszélni..) egy kibaszott nagy hülyét. Egy szerencsétlent. Valahogy így.. Rohanok utána, mert elmondhatatlanul kell..
Azt vettem észre hogy mostanában egész begyepesedtem. Elvagyok magamnak is. Kéne az Ő társasága.. dehát nincs. Elvagyok. Rajzolok angyalokat, írogatok mindenféle okosságot, és olvasok. Ja, meg táncikálok jobbra balra.
Tegnap is alkottam ám, mert nehogy azthidd véletlenül.. Várj, leírom.. [ ... ]
" Próbálgatod a szárnyaid..
Ez valószínűleg akkor van, amikor érzed, hogy belehalnál, ha nem táncolhatnál, rajzolhatnál, írhatnál, vagy magyarul alkothatnál valamit. Amikor erősen él benned a bizonyítási vágy. Amikor meg akarod mutatni ki vagy.Az írásban a szavak hatását kihasználva tudod kifejezni magad. A táncban a mozdulatok, a mozgásoddal érheted el, hogy lássák ki vagy valójában. A rajzolással pedig papírra tudod vetni lelked minden fájdalmát, s örömét. Érzed, hogy legszívesebben mind a hármat egyszerre csinálnád-gépelni bal kézzel is lehet ;). De azért a jóból is megárt a sok. Ilyenkor kezded el próbálgatni a szárnyaid apránként, lassacskán. Rájösz, hogy mekkora öröm alkotni. Akkor tudsz a legjobban örülni, ha valami benyomást kelt másokban az, amit alkottál. Tükrözi azt, hogy hogyan látod a világot, az embereket, és hogyan gondolkodsz.
Önmagvalósítás, és kiteljesedés. Ezt a kettőt teljesíti a rajz, a tánc, és az írás, ha van mögötte munka, igényesség, idő. Amikor viszont sikerül magvalósítanod ömagad-kiteljesedsz. Eléred, amit akartál. Boldog vagy."
Hát azt hiszem ennyi : \. Szia.(K)
Azt vettem észre hogy mostanában egész begyepesedtem. Elvagyok magamnak is. Kéne az Ő társasága.. dehát nincs. Elvagyok. Rajzolok angyalokat, írogatok mindenféle okosságot, és olvasok. Ja, meg táncikálok jobbra balra.
Tegnap is alkottam ám, mert nehogy azthidd véletlenül.. Várj, leírom.. [ ... ]
" Próbálgatod a szárnyaid..
Ez valószínűleg akkor van, amikor érzed, hogy belehalnál, ha nem táncolhatnál, rajzolhatnál, írhatnál, vagy magyarul alkothatnál valamit. Amikor erősen él benned a bizonyítási vágy. Amikor meg akarod mutatni ki vagy.Az írásban a szavak hatását kihasználva tudod kifejezni magad. A táncban a mozdulatok, a mozgásoddal érheted el, hogy lássák ki vagy valójában. A rajzolással pedig papírra tudod vetni lelked minden fájdalmát, s örömét. Érzed, hogy legszívesebben mind a hármat egyszerre csinálnád-gépelni bal kézzel is lehet ;). De azért a jóból is megárt a sok. Ilyenkor kezded el próbálgatni a szárnyaid apránként, lassacskán. Rájösz, hogy mekkora öröm alkotni. Akkor tudsz a legjobban örülni, ha valami benyomást kelt másokban az, amit alkottál. Tükrözi azt, hogy hogyan látod a világot, az embereket, és hogyan gondolkodsz.
Önmagvalósítás, és kiteljesedés. Ezt a kettőt teljesíti a rajz, a tánc, és az írás, ha van mögötte munka, igényesség, idő. Amikor viszont sikerül magvalósítanod ömagad-kiteljesedsz. Eléred, amit akartál. Boldog vagy."
Hát azt hiszem ennyi : \. Szia.(K)
Meg tudnék bolondulni..
..Egy illattól. Egy férfillattól, ami olyan kellemes, és kemény, de mégis egyzserre gyengéd, simogató, és biztonságot nyújtó.Egy illattól, ami Rád emlékeztet, hasonlít Rád. Nem tér el sokban Tőled, csupán annyiban, hogy nem Rajtad érzem.. máson... És pont ez az, amitől meg tudnék bolondulni.
..Egy hangtól. Egy mély, de szelíd férfihangtól, ami olyan lágy és annyira jó hallgatni.. Egy hangtól,ami bár hasonlít a tiédhez, de sosem lehetne ugyanaz. Hallgatnám az idők végezetéig.. De ez nem a Te hangod, és nem Te beszélsz.. És pont ez az, amitől meg tudnék bolondulni.
..Egy érintéstől. Bár csak véletlenül súrlódott neki kezem valaki más férfihoz, mégis Te jutsz eszembe.. Jólesik.. de nem Te voltál.. és pont ez az, amitől meg tudnék bolondulni..
..Egy öleléstől.. Ami a világot jelenti. Kimondhatatlan varázslat bárkitől is kapom. Ki nem múló szeretet. Tőled szeretnék ölelést kapni.. de nem tőled kaptam.. és pont ez az, amitől meg tudnék bolondulni..
..Csak vagyok itt a világban, és Téged szeretlek.. Nem tudom, hogy tudsz-e róla.. És pont ez az, amitől meg tudnék bolondulni.
..Hogyan mondjam el? Nem tudom.. Gyűjtöm az erőt.. Lehet, hogy hiába minden erőfeszítésem. Lehet, kár is érte. Lehet, hogy sose heverlek ki.. Lehet, hogy átgázolsz majd rajtam..Lehet nem is szeretsz.. És pont ez az, amitől meg tudnék bolondulni.
Helyzet továbbra is változatlan.
Csak annyival egészült ki a történet, hogy rátaláltam a lelkitársamra :). Ő is hasonlón megy keresztül : \.. Amikor érzed, hogy mindjárt összejön, és boldog lehetsz végre.. De valami közbeszól.. Egy új érzés, egy utazás, egy valaki, egy akármi.. Talán a legrosszabb. Sőt nem is talán. A csúcsról lehet a legnagyobbat zuhanni.. És minél nagyobbat zuhanunk annál jobban fáj : \. De mindegy.
Mostanában eléggé rákaptam az olvasásra :D.
Épp David Almond Skellig című könyvét olvasom. Azt írják elnyerte a legjobb GYERMEKkönyv elismerést.. Hát ezt a könyvet szerintem 8-9 évesen nem nagyon tudtam volna felfogni. De nagyon tetszik ez a néhány mondat.Szerintem ez az eddigi legmeghatóbb jelenet a könyvben:
"- Tanár úr, mire valók a lapockák? -Raszputyin grimaszolni kezdett. A háta mögé nyúlt, és megérintette a saját lapockáit. Elmosolyodott. -Azt tudom, hogy mit mondott az édesanyám erre a kérdésre-válaszolt.- De az igazat megvallva fogalmam sincs. [...] Néztem, ahogy anya kis trikókat, pelenkákat, rugdalózókat dobál egy kis bőröndbe.[...] -Mire valók a lapockák?-kérdeztem. Elrobogott mellettem, mintha már kezdenék az idegeire menni. De amikor a lépcső feléhez ért megállt, és visszajött hozzám. Az ujjait a lapockám alá csúsztatta.
-Azt mondják hogy ahol a lapockád van most, ott voltak régen a szárnyaid, amikor angyal voltál-mondta.-Azt is mondják, hogy ott fognak kinőni majd a szárnyaid.
-De ez csak mese, nem?-kérdeztem.-Tündérmese kisgyerekeknek.
-Ki tudja.. Talán valamikor mindannyiunknak volt szárnyunk. S talán egy nap újra lesz mindannyiunknak.
-Szerinted a kicsinek voltak szárnyai?
-Biztos vagyok benne. Csak nézz rá! Néha azt gonolom, talán még nem is hagyta ott teljesen a mennyországot, ezért nem találja a helyét itt, a földön. Talán ezért van ennyi baj vele.."
(Azért azt hozzá kell tegyen hogy a "kicsi" az anya kislánya, aki halálos beteg.)
Jóéjt. andi.
Mostanában eléggé rákaptam az olvasásra :D.
Épp David Almond Skellig című könyvét olvasom. Azt írják elnyerte a legjobb GYERMEKkönyv elismerést.. Hát ezt a könyvet szerintem 8-9 évesen nem nagyon tudtam volna felfogni. De nagyon tetszik ez a néhány mondat.Szerintem ez az eddigi legmeghatóbb jelenet a könyvben:
"- Tanár úr, mire valók a lapockák? -Raszputyin grimaszolni kezdett. A háta mögé nyúlt, és megérintette a saját lapockáit. Elmosolyodott. -Azt tudom, hogy mit mondott az édesanyám erre a kérdésre-válaszolt.- De az igazat megvallva fogalmam sincs. [...] Néztem, ahogy anya kis trikókat, pelenkákat, rugdalózókat dobál egy kis bőröndbe.[...] -Mire valók a lapockák?-kérdeztem. Elrobogott mellettem, mintha már kezdenék az idegeire menni. De amikor a lépcső feléhez ért megállt, és visszajött hozzám. Az ujjait a lapockám alá csúsztatta.
-Azt mondják hogy ahol a lapockád van most, ott voltak régen a szárnyaid, amikor angyal voltál-mondta.-Azt is mondják, hogy ott fognak kinőni majd a szárnyaid.
-De ez csak mese, nem?-kérdeztem.-Tündérmese kisgyerekeknek.
-Ki tudja.. Talán valamikor mindannyiunknak volt szárnyunk. S talán egy nap újra lesz mindannyiunknak.
-Szerinted a kicsinek voltak szárnyai?
-Biztos vagyok benne. Csak nézz rá! Néha azt gonolom, talán még nem is hagyta ott teljesen a mennyországot, ezért nem találja a helyét itt, a földön. Talán ezért van ennyi baj vele.."
(Azért azt hozzá kell tegyen hogy a "kicsi" az anya kislánya, aki halálos beteg.)
Jóéjt. andi.
A few days at dad.
Néha olyan jól jön az a pár üllői nap.. Egy csomót lehet gondolkodni.Sok mindenre jövök rá apánál.
Azt mondjuk, hogy nem akarok meghalni.. régóta tudom, de egyre erősödik a gondolat bennem : \. Hogy azért mégiscsak be akarok jutni a SzentLászlóba, utána valami Főiskolára menni, utána majd dolgozni, és egy jó kis házban felnevelni két gyereket.. Utána maajd.. valamikor.. De nem holnap a h1n1-ben, meg nem 2012-ben.
Jó, mindegy teljesen.
Mi az ölelés?
Az ölelés gyógyír. Segítség. Biztonság. Szeretet. Felemelés. Megnyugvás. Befogadás. Odaadás. Válasz. Magyarázat. Energia. Világokat-átfogás. Hétköznapi varázslás. Kiteljesedés. És mindezek mellett többet mond minden szónál. ~ Köszönöm Timi ♥ (saját.)
SzijaJóéjt. Did.
Azt mondjuk, hogy nem akarok meghalni.. régóta tudom, de egyre erősödik a gondolat bennem : \. Hogy azért mégiscsak be akarok jutni a SzentLászlóba, utána valami Főiskolára menni, utána majd dolgozni, és egy jó kis házban felnevelni két gyereket.. Utána maajd.. valamikor.. De nem holnap a h1n1-ben, meg nem 2012-ben.
Jó, mindegy teljesen.
Mi az ölelés?
Az ölelés gyógyír. Segítség. Biztonság. Szeretet. Felemelés. Megnyugvás. Befogadás. Odaadás. Válasz. Magyarázat. Energia. Világokat-átfogás. Hétköznapi varázslás. Kiteljesedés. És mindezek mellett többet mond minden szónál. ~ Köszönöm Timi ♥ (saját.)
SzijaJóéjt. Did.
Hát ez nagyon jó : (..
Mindenki sír.. Mindenkinek van valami baja..
Ez megy már második napja.. Egyik alapból szomorú, azért sír, a másikat elhagyták, a harmadik unatkozik, a negyedik pedig lesérült :S. Szeretem mindet és rosszul esik így nekem, hogy mindegy ilyen rossz passzban van :S♥.
És hát.. Egy kicsi szomorkás a hangulatom máma.. is. : \.
Olvasgattam Müller Péter Szeretkönyvét.
Akadtam egy érdekes bekezdésre. Gondoltam közzéteszem. Idézem:
"Mi, ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem 'vérre megy', erősebbnek tűnik. Az egoizmus világában az az erős, aki önösebb. Akinek a páncélja keményebb. Márpedig a 'tökéletlen' szeretet védtelenné tesz. Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé.Páncélban nem lehet szeretni, s ha levetjük önzésünk páncélját, nemcsak érzékenyek leszünk, hanem sérülékenyek is. És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak nehezebb, aki jobban szeret. A szerelem 'egyfülű kosarát' rendszerint az egyikünk cipeli. Annak a nehezebb. Még akkor is, ha néha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb. A mi világunkban szeretni .. vesztes vállalkozás. [...] Mégis belemegyünk néha. Mert amit nyerünk-akármilyen szenvedéssel jár-mégiscsak életünk értelme s talán egyedüli célja. "
S hogy ez mennyire.. de mennyire igaz..
Próbáld megemészteni : \ Jóéjt. Didu.
Ez megy már második napja.. Egyik alapból szomorú, azért sír, a másikat elhagyták, a harmadik unatkozik, a negyedik pedig lesérült :S. Szeretem mindet és rosszul esik így nekem, hogy mindegy ilyen rossz passzban van :S♥.
És hát.. Egy kicsi szomorkás a hangulatom máma.. is. : \.
Olvasgattam Müller Péter Szeretkönyvét.
Akadtam egy érdekes bekezdésre. Gondoltam közzéteszem. Idézem:
"Mi, ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem 'vérre megy', erősebbnek tűnik. Az egoizmus világában az az erős, aki önösebb. Akinek a páncélja keményebb. Márpedig a 'tökéletlen' szeretet védtelenné tesz. Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé.Páncélban nem lehet szeretni, s ha levetjük önzésünk páncélját, nemcsak érzékenyek leszünk, hanem sérülékenyek is. És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak nehezebb, aki jobban szeret. A szerelem 'egyfülű kosarát' rendszerint az egyikünk cipeli. Annak a nehezebb. Még akkor is, ha néha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb. A mi világunkban szeretni .. vesztes vállalkozás. [...] Mégis belemegyünk néha. Mert amit nyerünk-akármilyen szenvedéssel jár-mégiscsak életünk értelme s talán egyedüli célja. "
S hogy ez mennyire.. de mennyire igaz..
Próbáld megemészteni : \ Jóéjt. Didu.
Címe az volt.. Életem. De kihúztam :S..
: \..
Tgenap egész délutántól barátnőztem.. Heni átjött délután, és hozta a jegyet az Újholdra. (na majd 20-a :$ ). És hát elvoltunk. Levideózta, ahogy táncolok, és rájöttem.. nem is mozgok olyan rosszul. Csak hát szegénykének a szemében benne van alapból, hogy kivan.. Én nem szeretem amikor ilyen : \. Próbáltam felvidítani foggal-körömmel. Összejött. Szerencsére vevő volt rám aznap, és jókat mosolygott rajtam.
Rossz látni, hogy így elhagyta magát.. nem hallani róla semmit szinte.. el van tűnve :S. Hogy mitől.. nem részletezném. De mindenesetre rossz ez. És ahogyan én láttam.. ezen most pont hogy ő nem tud változtatni. Azért én még fárasztottam szegényt, hogy ne kelljen azzal törődnie, ami van.. Pedig sírt is..megvígasztaltam, és próbáltam rajta segíteni, majd éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Szerintem ráfért már :).
És így nekem is olyan furcsa kedvem van :S. Inkább szomorú.. Kicsit szomorkás a hangulatom máma : ( ..
Szét vagyok csúszva :S.
Szét vagyok csúszva :S.
Semmihez sincs kedvem.
Háát.. most majdnem mondtam valamit..
Na de még egy idézetet ide, amit loptam a http://www.egymaci.wordpress.com/ -ról :
"Why am I afraid to lose you when you aren’t even mine?" ~ és.. hát ezt kérdezem én is : \.
Helloszija. Didu.
*A következő bejegyzést egyik este írtam.. *
"szép. és megndító : ( "
~ véleményezte ez egyik ember, aki elolvasta.
Egy másik lány, aki ezt a véleményt nem hallotta, így vélekedett ugyanerről az irományomról:
"nagyon szép, és eléggé meghatott. ne nézz hülyének, de valamit megindított bennem :S. én még nem éreztem azt az igazi szerelmet, amit te most leírsz és bizonyára érzel. nekem fáj, hogy ennyire bizonytalan és tehetetlen vagy. nem tudsz mit csinálni.. fáj ez a dolog. tennél már valamit, de tudod, hogy nem neked kell lépned. mert úgy érzed, hogy mindent megtettél. ez már szinte felemészt téged. attól félsz, hogyha ez így marad, akkor az a (akár) kicsi vagy nagy 'szerelem' is amit érez irántad kihűl :( meg tudlak érteni. "
Na ha már itt tartunk, íme maga a fogalmazmány:
Szóval ez az.. Pillangók repkednek a gyomrodban.. majd' meghalsz, hogy láthasd, de tűr-tőztetned kell magad, hogy nehogy ráírj. Ha ráírsz.. fenn kell tartanod a beszélgetést, mert ő nem fogja. Mert nem tudja. Ha tudná.. nem lenne az sem jobb.. Sebezhetőbbé válnál. Nagyobb fájdalmat tudna neked okozni. Visszaélhetne a helyzettel. Ezt viszont nem akarod. Ilyenkor mit csinálj? Nem tudod. Bármit teszel.. megvan a pro és a kontra. De, aki mer, az nyer, nemde? Vagy veszít. Vagy csalódik. Vagy szenved tovább, mert egyszerűen nem talál viszonzásra.
Az a nagy baj tulajdonképpen, hogy sohasem tudhatod, hogy gondol-e rád. Hiheted, de azzal talán csak magadat ámítod. Annyi minden kavarog a fejedben, és egyszerűen nem tudsz mihez kezdeni. Tudod, hogy nem mondhatod neki konkrétan, hogy mit érzel, pedig szíved szerint az mondanád neki, hogy meghalsz érte.
Nem szeretnél szenvedni. Ez teljesen normális. Így az is megfordul a fejedben, hogyha érdeklődik az iránt, hogy van-e fiú, aki felkeltette az érdeklődésed, arra azt válaszold, hogy van. De az a baj csupán, hogy vagy adtad neki tudtodon kívül a jeleket, hogy ő az, vagy nem. Ha adtad, akkor lehet, hogy leesik neki, hogy csak ő rá vártál. Ha pedig sikerült minden érzésed véka alá rejteni.. soha nem fog megtudni semmit sem az érzéseidről.
Lehet, hogy ő is érez valamit. Nem véletlenül mond dolgokat. Te elég sok furcsát észreveszel a szavai között, de sosem mered arra vélni az egészet, hogy érez valamit.
A te részedről megvolt a szikra. Nagyon is. A dologhoz viszont mindenképpen két ember kell. Reménykedsz abban, hogy a szikra nem plátói. De ez csak csalfa, vak remény. Nem tudod, mit várj.
Nem jelentkezik magától, te pedig úgy gondolod, hogy csak zaklatod azzal, hogy keresed
a társaságát. Sehogy sem jó.
A pillangók viszont egyre rendezetlenebbül mozognak benned. Ki akarnak szabadulni, hogy megtalálják azt, aki miatt vannak. Egyre jobban fáj a szeretet, amit iránta érzel. Egyszerűen hasít. Sírni tudnál. Sírsz is. Nem tudsz aludni. Forgolódsz az ágyadban. Eleinte talán a miatt, hogy egyoldalúnak érzed a vonzalmat… talán sajnálod is azokat a perceket, amelyekben Rá gondoltál. Azokat a hosszú, hosszú perceket, amelyekben nyughatatlanul sírtál. Ahogy egyre mélyül a vonzalmad, úgy egyre kevésbé sajnálod az időt, és a befektetett energiát. Elkezded lassan apránként szeretni.
Eleinte csak azt érezted, hogy kell. Nagyon kell. A teste kell. Legyen, aki öleljen, simogasson, pusziljon. A simogató kéz viszont nem hazudik. Mint ahogy egy ölelésből, úgy egy simításból is ki lehet kódolni az ember legféltettebb érzéseit: ha azt kell simogatnod, aki felé vonzódsz, azzal egyértelműen egy kicsit gyengédebb, elmélázóbb, talán lassabb is vagy. Vele lehetsz, érintheted, és ez csodálatos érzés. Mind testnek, mind léleknek.
Később már egyre inkább vágytál a lényére. Magára a teljes egészre. A hangjára, a szavaira, a megértésére, a vígasztalására. Ha rá gondoltál, akkor már nem fogott el a bizonytalanság afelől, hogy kell-e neked. Eddig egyszer-egyszer kapott el a bizonytalanság, amikor beugrott a képe. Most már úgy gondoltál rá, hogy igen, Ő az.
Még nem szeretted, hanem 'csak ' szerelmes voltál. Ugyan betöltötte a mindennapjaid, de még éreztél egy kis hiányt talán. Azt, hogy ez még mindig nem teljes. Azt, hogy ezt még lehet fokozni. Azt, hogy innen talán még van visszaút. Ebben viszont nem voltál biztos, így hát továbbra is rajta járt az eszed. Látni akartad.. Mindennél, és mindenkinél jobban. Azt érezted, hogy muszáj vele beszélned, mert megőrít téged ez az egész.
Ahogy még egy kis idő eltelik érzed, hogy egyszercsak elkezded szeretni. Az az előzőleg érzett hiány kezd megszűnni. Helyette jönnek a pillangók. Mintha pillangók repkednének a gyomrodban, egyszerre lenne még ez mellet hányingered, és olyan érzésed, mintha gyomorszájon rúgnának. Ez normális esetben fájdalmas érzés lenne. Elviseled. Nem is érzed fájdalomnak. Inkább egy jó érzésnek mondanád.
De a pillangók egyre csak feszítenek, gondolataid még az eddigieknél is jobban egy ember köré gyűlnek. Próbálnád terelni a gondolataid valamivel. Nem megy. Rájösz: tenned kell az ügyed érdekében. Szeretnél nem feltűnő lenni, de ugyanakkor egy picit kimutatni magadból.
És az a legérdekesebb, hogy amit a sajtótól kezdve a köztudatig mindenki szerelemnek hisz és titulál az nem ez a bonyolult, és mély érzésvilág, hanem csak egy pillanatnyi elmezavar, egy rövid fellángolás. Az ember nem tud pillanatok alatt szerelembe esni. Senki sem. Az nem szerelem, ami jön és megy. A szerelem kialakul, időbe telik..
..és valóban ez volna az?
Egy másik lány, aki ezt a véleményt nem hallotta, így vélekedett ugyanerről az irományomról:
"nagyon szép, és eléggé meghatott. ne nézz hülyének, de valamit megindított bennem :S. én még nem éreztem azt az igazi szerelmet, amit te most leírsz és bizonyára érzel. nekem fáj, hogy ennyire bizonytalan és tehetetlen vagy. nem tudsz mit csinálni.. fáj ez a dolog. tennél már valamit, de tudod, hogy nem neked kell lépned. mert úgy érzed, hogy mindent megtettél. ez már szinte felemészt téged. attól félsz, hogyha ez így marad, akkor az a (akár) kicsi vagy nagy 'szerelem' is amit érez irántad kihűl :( meg tudlak érteni. "
Na ha már itt tartunk, íme maga a fogalmazmány:
Szerelem..
Szóval ez az.. Pillangók repkednek a gyomrodban.. majd' meghalsz, hogy láthasd, de tűr-tőztetned kell magad, hogy nehogy ráírj. Ha ráírsz.. fenn kell tartanod a beszélgetést, mert ő nem fogja. Mert nem tudja. Ha tudná.. nem lenne az sem jobb.. Sebezhetőbbé válnál. Nagyobb fájdalmat tudna neked okozni. Visszaélhetne a helyzettel. Ezt viszont nem akarod. Ilyenkor mit csinálj? Nem tudod. Bármit teszel.. megvan a pro és a kontra. De, aki mer, az nyer, nemde? Vagy veszít. Vagy csalódik. Vagy szenved tovább, mert egyszerűen nem talál viszonzásra.
Az a nagy baj tulajdonképpen, hogy sohasem tudhatod, hogy gondol-e rád. Hiheted, de azzal talán csak magadat ámítod. Annyi minden kavarog a fejedben, és egyszerűen nem tudsz mihez kezdeni. Tudod, hogy nem mondhatod neki konkrétan, hogy mit érzel, pedig szíved szerint az mondanád neki, hogy meghalsz érte.
Nem szeretnél szenvedni. Ez teljesen normális. Így az is megfordul a fejedben, hogyha érdeklődik az iránt, hogy van-e fiú, aki felkeltette az érdeklődésed, arra azt válaszold, hogy van. De az a baj csupán, hogy vagy adtad neki tudtodon kívül a jeleket, hogy ő az, vagy nem. Ha adtad, akkor lehet, hogy leesik neki, hogy csak ő rá vártál. Ha pedig sikerült minden érzésed véka alá rejteni.. soha nem fog megtudni semmit sem az érzéseidről.
Lehet, hogy ő is érez valamit. Nem véletlenül mond dolgokat. Te elég sok furcsát észreveszel a szavai között, de sosem mered arra vélni az egészet, hogy érez valamit.
A te részedről megvolt a szikra. Nagyon is. A dologhoz viszont mindenképpen két ember kell. Reménykedsz abban, hogy a szikra nem plátói. De ez csak csalfa, vak remény. Nem tudod, mit várj.
Nem jelentkezik magától, te pedig úgy gondolod, hogy csak zaklatod azzal, hogy keresed
a társaságát. Sehogy sem jó.
A pillangók viszont egyre rendezetlenebbül mozognak benned. Ki akarnak szabadulni, hogy megtalálják azt, aki miatt vannak. Egyre jobban fáj a szeretet, amit iránta érzel. Egyszerűen hasít. Sírni tudnál. Sírsz is. Nem tudsz aludni. Forgolódsz az ágyadban. Eleinte talán a miatt, hogy egyoldalúnak érzed a vonzalmat… talán sajnálod is azokat a perceket, amelyekben Rá gondoltál. Azokat a hosszú, hosszú perceket, amelyekben nyughatatlanul sírtál. Ahogy egyre mélyül a vonzalmad, úgy egyre kevésbé sajnálod az időt, és a befektetett energiát. Elkezded lassan apránként szeretni.
Eleinte csak azt érezted, hogy kell. Nagyon kell. A teste kell. Legyen, aki öleljen, simogasson, pusziljon. A simogató kéz viszont nem hazudik. Mint ahogy egy ölelésből, úgy egy simításból is ki lehet kódolni az ember legféltettebb érzéseit: ha azt kell simogatnod, aki felé vonzódsz, azzal egyértelműen egy kicsit gyengédebb, elmélázóbb, talán lassabb is vagy. Vele lehetsz, érintheted, és ez csodálatos érzés. Mind testnek, mind léleknek.
Később már egyre inkább vágytál a lényére. Magára a teljes egészre. A hangjára, a szavaira, a megértésére, a vígasztalására. Ha rá gondoltál, akkor már nem fogott el a bizonytalanság afelől, hogy kell-e neked. Eddig egyszer-egyszer kapott el a bizonytalanság, amikor beugrott a képe. Most már úgy gondoltál rá, hogy igen, Ő az.
Még nem szeretted, hanem 'csak ' szerelmes voltál. Ugyan betöltötte a mindennapjaid, de még éreztél egy kis hiányt talán. Azt, hogy ez még mindig nem teljes. Azt, hogy ezt még lehet fokozni. Azt, hogy innen talán még van visszaút. Ebben viszont nem voltál biztos, így hát továbbra is rajta járt az eszed. Látni akartad.. Mindennél, és mindenkinél jobban. Azt érezted, hogy muszáj vele beszélned, mert megőrít téged ez az egész.
Ahogy még egy kis idő eltelik érzed, hogy egyszercsak elkezded szeretni. Az az előzőleg érzett hiány kezd megszűnni. Helyette jönnek a pillangók. Mintha pillangók repkednének a gyomrodban, egyszerre lenne még ez mellet hányingered, és olyan érzésed, mintha gyomorszájon rúgnának. Ez normális esetben fájdalmas érzés lenne. Elviseled. Nem is érzed fájdalomnak. Inkább egy jó érzésnek mondanád.
De a pillangók egyre csak feszítenek, gondolataid még az eddigieknél is jobban egy ember köré gyűlnek. Próbálnád terelni a gondolataid valamivel. Nem megy. Rájösz: tenned kell az ügyed érdekében. Szeretnél nem feltűnő lenni, de ugyanakkor egy picit kimutatni magadból.
És az a legérdekesebb, hogy amit a sajtótól kezdve a köztudatig mindenki szerelemnek hisz és titulál az nem ez a bonyolult, és mély érzésvilág, hanem csak egy pillanatnyi elmezavar, egy rövid fellángolás. Az ember nem tud pillanatok alatt szerelembe esni. Senki sem. Az nem szerelem, ami jön és megy. A szerelem kialakul, időbe telik..
..és valóban ez volna az?
Teljesen Mindegy..
Egyszerűen zuhanórepülésbe kezdett a hangulatom megint. Mondjuk nem annyira, mint a múltkor, de most is megint olyan zenét hallgatok, és a közérzetem is megingott. Nagyon rossz :(.
Csak Ő, csak Ő, csak Ő kell nekem ♪..
Te ugyanúgy akarsz, ahogy én Téged ♪..
What's the matter with your man? ♪..
Most kiöntöm blogra a szívem-lelkem. Fölöslegesen. De legalább kiírom magamból :(.
Van aki szeretne szerelmes lenni.. van aki nem.. Van, aki az.. Van akit hidegen hagy..
Találtam egy kis vers-szerűt. ( Most mindent idesűrítek. Nem megy az egy dologra koncentrálás
Kell egy fiú, aki rám gondol, ha csillagos az éj, Kell egy fiú, aki ?riz távolról is és félt, Kell egy fiú, aki rám gondol, ha süt a nap az égen, Kell egy fiú, aki szemmel is mosolyog, mert élek. Kell egy fiú, aki átkarol, ha félek, Kell egy fiú, aki megcsókol, akkor is, ha nem kérem, Kell egy fiú, aki nem csak szeret Kell egy fiú, aki belém szerelmes Kell egy fiú, akibe szerelmes lehetek Kell egy fiú, aki megért, aki átél, akinek kellek Akinek kell a lángoló szerelmem, Akinek kell az, hogy szeressem, Akinek kell ez a sok szenvedély Akinek nem kell más, csak is én. ♥
Na jó azt hiszem ennyi : \
Csók, Didu.
Csak Ő, csak Ő, csak Ő kell nekem ♪..
Te ugyanúgy akarsz, ahogy én Téged ♪..
What's the matter with your man? ♪..
Most kiöntöm blogra a szívem-lelkem. Fölöslegesen. De legalább kiírom magamból :(.
Van aki szeretne szerelmes lenni.. van aki nem.. Van, aki az.. Van akit hidegen hagy..
Találtam egy kis vers-szerűt. ( Most mindent idesűrítek. Nem megy az egy dologra koncentrálás
Kell egy fiú, aki rám gondol, ha csillagos az éj, Kell egy fiú, aki ?riz távolról is és félt, Kell egy fiú, aki rám gondol, ha süt a nap az égen, Kell egy fiú, aki szemmel is mosolyog, mert élek. Kell egy fiú, aki átkarol, ha félek, Kell egy fiú, aki megcsókol, akkor is, ha nem kérem, Kell egy fiú, aki nem csak szeret Kell egy fiú, aki belém szerelmes Kell egy fiú, akibe szerelmes lehetek Kell egy fiú, aki megért, aki átél, akinek kellek Akinek kell a lángoló szerelmem, Akinek kell az, hogy szeressem, Akinek kell ez a sok szenvedély Akinek nem kell más, csak is én. ♥
Na jó azt hiszem ennyi : \
Csók, Didu.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
