Helyzet továbbra is változatlan.

Csak annyival egészült ki a történet, hogy rátaláltam a lelkitársamra :). Ő is hasonlón megy keresztül : \.. Amikor érzed, hogy mindjárt összejön, és boldog lehetsz végre.. De valami közbeszól.. Egy új érzés, egy utazás, egy valaki, egy akármi.. Talán a legrosszabb. Sőt nem is talán. A csúcsról lehet a legnagyobbat zuhanni.. És minél nagyobbat zuhanunk annál jobban fáj : \. De mindegy.
Mostanában eléggé rákaptam az olvasásra :D.
Épp David Almond Skellig című könyvét olvasom. Azt írják elnyerte a legjobb GYERMEKkönyv elismerést.. Hát ezt a könyvet szerintem 8-9 évesen nem nagyon tudtam volna felfogni. De nagyon tetszik ez a néhány mondat.Szerintem ez az eddigi legmeghatóbb jelenet a könyvben:
"- Tanár úr, mire valók a lapockák? -Raszputyin grimaszolni kezdett. A háta mögé nyúlt, és megérintette a saját lapockáit. Elmosolyodott. -Azt tudom, hogy mit mondott az édesanyám erre a kérdésre-válaszolt.- De az igazat megvallva fogalmam sincs. [...] Néztem, ahogy anya kis trikókat, pelenkákat, rugdalózókat dobál egy kis bőröndbe.[...] -Mire valók a lapockák?-kérdeztem. Elrobogott mellettem, mintha már kezdenék az idegeire menni. De amikor a lépcső feléhez ért megállt, és visszajött hozzám. Az ujjait a lapockám alá csúsztatta.
-Azt mondják hogy ahol a lapockád van most, ott voltak régen a szárnyaid, amikor angyal voltál-mondta.-Azt is mondják, hogy ott fognak kinőni majd a szárnyaid.
-De ez csak mese, nem?-kérdeztem.-Tündérmese kisgyerekeknek.
-Ki tudja.. Talán valamikor mindannyiunknak volt szárnyunk. S talán egy nap újra lesz mindannyiunknak.
-Szerinted a kicsinek voltak szárnyai?
-Biztos vagyok benne. Csak nézz rá! Néha azt gonolom, talán még nem is hagyta ott teljesen a mennyországot, ezért nem találja a helyét itt, a földön. Talán ezért van ennyi baj vele.."
(Azért azt hozzá kell tegyen hogy a "kicsi" az anya kislánya, aki halálos beteg.)

Jóéjt. andi.