Hegyomlás..

Én nem akartam ezt. Nem ezt akartam. Nem egy olyan helyre kerülni, ahonnan sikítva rohannék ki a világból. Reményem volt, hogy jó lesz. Sokkal jobb. De nem lett. Boldogságot reméltem és harmóniát. Bánatot és könnyeket kaptam. Lecserélődtek az emberek, életem színtere, az iskolám, a környezetem. Megváltoztak a körülökkem lévő emberek. Beleestem egy árokba. Egyre csak zuhanok. Nagy terveim, céljaim, vágyaim voltak. Egy pillanat alatt mind-mind szertefoszlott. A karácsonyba vetett hitem is eltűnt. A semmibe veszett. Kihűlt belőlem minden érzelem. Sajgok. Minden egyes porcikám sajog. Elfáradtam. Belefáradtam. Elegem van. Haragszom. Undorodom.
Mindent visszakap az ember, igaz? Akkor engem miért hagynak cserben úton-útfélen? Miért használnak ki, rúgnak belém? Mivel érdemeltem ki ezt az állandó változást? költözést, embereket.. Én nem ezt adom másnak..

Üres minden és értelmetlen. Felesleges és pazarlás. Kellemetlen. Szükségtelen. Hanyagolható.

Csak lenne erőm mindent visszaadni a feladóknak..