Az előző rész tartalmából..

Hát kéremszépen, ennyi volt 2009. Ez az év valami hihetetlen gyorsan eltelt. Még észbe se kaptam, de már 2010 van. Még egy hete olyan távolinak tűnt az, hogy 2010. Annyira a jövő zenéje. És kész, itt vagyunk. 2010-ben. És esik a hó. Kár hogy ez nem karácsonykor volt. Szép lett volna végre egy olyan karácsony. Bár szerintem akkor sem lett volna több hangulatom a karácsonyhoz. Most sem volt. Illúzióm lerombolódott tavaly óta. Tavaly még vártam. Aztán végül rossz volt az egész. Idén jó lett volna, csak épp a hangulat nem volt hozzá. Nem is értettem miért csinálunk ekkora felhajtást. Felesleges időpocsékolás. Kapkodás. Önmarcangolás. Semmi nyugalom, meghittség. De legalább emiatt a három nap miatt nem kell iskolába menni két hétig. Ennyiből jó. De korántsem elég a kipihenéshez. Még maradnék itthon. Aludnék, és nem csinálnék semmit. Úgy, mint idén egész áprilisban, amikor kiment a bokám, és kaptam rá gipszet. Na, akkor ki tudtam pihenni magam, és feltöltődve 'ugrottam' vissza az iskolapadba. De talán egy hónapig tartott ki az energiám. Többre igaz nem is nagyon volt szükség, mert lassan vége volt az iskolai évnek. De nézzük csak végig hogy is telt az év..

This was 2009:
Január: Egy borzalmas szilveszter után elhatároztam, hogy az új évben új énem lesz. Később aztán a tervem nem valósult meg. Fogadalmak..
Február: Megimerkedtem egy sráccal, akivel össze is jöttem három héttel a megismerkedésünkre. Egy hónapig jártunk.
Március: Már epekedve vártam a hónap végét, amikoris betöltöttem a 14-et. Majd kiugrottam a bőrömből. A 14 számomra egy bűvös szám volt. Csakhogy nem egészen úgy telt, ahogy akartam.. Kidobtam a barátomat, majd rá három napra kiment a bokám. Az osztálytársaim először láttak engem sírni. Kaptam egy jó kis gipszet. Kellemetlen. És így virradt rám 29.-nek hajnala. BEgipszelt lábbal ünnepeltem Kinga társaságában.
Április: Egész hónapot itthon töltöttem a lábammal. Kipihentem magam ez idő alatt. Közben a névnapomon gipszesen mentem le Békéscsabára egy országos angolversenyre. Természetesen Bkv-val, és vonattal.. A hó végén jöttek a székelyudvarhelyiek, és amikor hazamentek, aznap ment tönkre a gipsz teljesen.
Május: Gipsz nélkül nekivágtunk Romániának. Mentünk cserediákoskodni egyet. Nagyon élveztem.
Június: Végre elmúlt az iskolai tanév. Bár meg sem éreztem akkor. Egyszerűen csak annyit vettem észre, hogy már nem kelek korán. Bezzeg, most érezném..
Július: Kinga-szülinap, Bozsik-stadion, balatoni tábor.
Augusztus: Már Július végén reklámozzák a tanszereket, de már amugy is érezni a tanév közeledtét. Augusztus utolsó hete nagyon jól telik, és egy csomó fiút megismertem akkor. Az egyik srác viszont jobban megfogott, mint kellett volna..Nem akarja senki, de végül is megjelenik az iskola kapujának a Szeptember..
Szeptember: Back to school. A hétvégéim isteni jól telnek. Majd kiugrok a bőrömből, annyira jó menni-menni és menni. Nem volt még ilyen, hogy minden hétvégén társasággal vagyok. Ellenben egyre többet gondoltam rá. Egyre-egyre többet..
Október: Az első két hét még jól telik. Még mindig csak megyek.. Még vele is voltam egyszer. Teljesen beleszerettem. Visszavonhatatlanul. Úgy tűnt viszonzásra találtam.. aztán őszi szünet alatt világossá vált, hogy nem.. Fájt.. Olyannyira, hogy december közepéig teljesen kiestem a formámból.. Nem voltam az a hangos, ugatós, röhögős, bolond, felhőtlen ember, aki voltam. Tiszta letargikus hangulatban voltam.
November: Tartott a hangulat, próbáltam kilábalni, de erősebb volt nálam ez az érzés.
December: Az első héten voltunk Ausztriában, aztán nem sokkal később felröppent az ötlet, hogy tartsak nővéremmel bulizni szilveszterkor. Sok rábeszélés, és szervezés után végülis összejött egy hétköznapi karácsony, és pár átröhögött nap után, amit Klauéknál töltöttem. A szilveszterem viszont nagyon jó volt. Az eddigi legjobb. Laza, de erre volt most szükségem. Ennél rosszabb már ne legyen :).

This was 2009.

Most már kíváncsian várom mi lesz ebben az évben. Ha olyan lesz, mint ahogyan az első nap eltelt.. Azthiszem elég izgalmas évben lesz részem..

Boldog új évet mindenkinek :). Andi.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése