Egy kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy meg kéne szűnni. Nem meghalni, csak megszűnni. Egy kicsikét. Csak addig, míg minden le nem csillapodik. Nincs erőm itt lenni. Kedvem sincs. Minden rossz.
Azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy mi lenne, ha megszűnnék. Ha elmennék a világ másik felére. Hiányolna engem valaki? Nem hiszem. Nem vagyok kíváncsi most a kritikára. Valahogy most nem is tűröm. Kicsit sem, semmennyire sem. Gondolj véleményt magadban, és tartsd is ott. Ingerlékyeny vagyok. Lehet ezért nem hiányolna senki..
Szóval tegyük fel, hogy itthagyok mindent. Mindenkit. Talán néhány ember hiányolna, akik kicsit közelebb álltak hozzám. De biztosan meglennének nélkülem. Nem vagyok nagy szám. Aztán Anyuék.. Húgom.. szerintem csak azt bánná, hogy nincs senki, akinek keresztbe tudjon tenni, mert anyutól fél.. Anyu.. talán egy kicsit hiányolna. Szerintem apu hiányolna a legjobban. Ő egyedül van szinte. Majdnem mindig velem osztja meg a dolgait. Anyu pedig úgyis mindig hugommal van. Nagymamámék úgysem látnak sokat, de ők is mindig a kicsit sztárolják. Úgyhogy.. fogom magam felszállok az első gépre aztán szia ;).. Nekem ebből már KIBASZOTTUL elegem van..
Amúgy.. lehet ezt hívják a gondok elől való elmenekülésnek..
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése